4. Rész

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt :)  Pipáljatok/komizzatok/iratkozzatok fel,ha tetszett!Jó olvasást!


-Beszélgessünk..
 Mondta ,mire én egy picit megijedtem. Ijedt arckifejezésem láttán hozzátette :

-Tudod,nem nagyon tudok  szinte semmit még erről a helyről,segíthetnél egy kicsit. Meg mi is jobban megismerhetnénk egymást.
Mondta,még mindig mosolyogva.
 -Rendben...
Egyeztem bele.
Elindultunk ki az udvar hátsó részlegébe,ahol található volt egy pad. Nem voltak körülöttünk diákok,sem senki más,így picit feszengtem a helyzettől,de tudtam,hogy nem bánthat... Ő nem olyan embernek TŰNIK. 
***
Már egy ideje beszélgettünk,és ez a beszélgetés már rég túlhaladta a tanár-diák fázist. Hisz olyanok voltunk,mintha már vagy 10 éve ismertük volna egymást,és barátok lettünk volna. Már én is újra,feloldódva röhögtem a viccein,és az elmondott élet tapasztalatain,amik közül néhány ,irtó vicces volt. Beszélgettünk a családomról,persze csak gyengéden kérdezett rá a dologra... Nem tudom miért,de megbíztam benne... Remélem jól tettem...
-Na,és te hogyan is állsz a család dologgal?
Kérdeztem,kíváncsiskodó hangon.
-Persze,csak ha megkérdezhetem.
Vágtam gyorsan rá,miközben szavait szólásra nyitotta.
-Hát én egyedül élek...
Kezdte,majd nem sokkal később folytatta.
-Most barátnőm sincs,szóval mondhatni "magányos" vagyok.
Mondta,közben idéző jelet  mutatott a levegőbe,ezt is szintén mosolyogva.
-És...
Folytatta.
-Neked is... Ümm... Van most valakid?
Nyögte ki nagy nehezen.
-Ööööö nem.
Feleltem az amúgy egyszerű választ.
-Nincs.
Ismételtem magam,egy szinonimával.
-De... Ühmm... Kérdezhetek valamit ööö ?...
-Hívj nyugodtan csak Zayn-nek,mikor nincs itt senki. És igen,kérdezhetsz bármit.
Nyújtotta meg hosszan,a BÁRMIT szót.
Értelmetlen vigyorgásba törtem ki,ami inkább már kuncogás volt.
Mind ketten egy kicsit a tárgytól eltérő dologra gondoltunk,majd Zayn felnézett rám,és mondta.
-Hát ha valami olyasmire vagy kíváncsi,az nem biztos,hogy  jó téma lenne az iskola közepén.
Mondta nevetve.
-Ha te is egy kicsit perverzebb dologra gondoltál.
Mondta,még mindig nevetve.
-Ah,én?! Dehogy... Soha!
Mondtam kikelve magamból,cinizmussal a hangomban.
-Vicces vagy. Megkedveltelek.
Közölte velem.
-Én is ... Zayn...
-Bár... 
Kezdtem bele.
-A Mr. Malik is eléggé jól hangzik...
-Szexis...
Folytattam. Nem tudom miért,de ez a pasi mi mindent tud kihozni belőlem!
-Hmm...
Hümmögött. Majd kaján vigyorra húzta a száját.
-De... Mondani vagyis,inkább kérdezni akartál valamit,nem?
Kérdezte,megszakítva ezzel ,a közénk beállt kínos csendet.
-De.
Mondtam,majd újból folytattam.
-Tudod,te nem csak angol származású vagy,ugye?
Kérdeztem tőle,picit félve.
 -Igen.
Mondta,majd el kezdett mesélni a családjáról,és a szokásokról.
Én ámulattal figyeltem arra,hogy mit is mond,majd előtört belőlem a nevetés,mikor eszembe jutott valami,a Ramadán-nal kapcsolatban.
Ő csak értetlenül nézett rám,majd rákérdezett.
-Most min nevetsz?
-Áááá semmin.
Válaszoltam,de még mindig nem tudtam abbahagyni a kuncogást.
-Na,mond már! 
Mondta,már ő is nevetve. Azt nem tudom,hogy ő min nevethetett,de szerintem a hülye,már-már  röhögésemen.
-Hát... Tudod... Van most nektek ez a Ramadán cucc,és egyszer utána néztem,hogy mit is takar ez magában... És volt benne egy mondat,amin még mai napig is nevetek... Hogy mit nem szabad... Tudod... Csinálni meg egyebek...
-Oh,hogy szóval arra gondolsz,hogy ...
-Hűha,fiatal korod ellenére perverz egy lány vagy.
 Mondta nevetve.
-De az viszont sose baj!
Tette hozzá.
-Olyan vagy,mint én. És ez tetszik. 
Mondta.
-Ne kezelj a tanárodként kérlek. Rendben?
-Gyerünk  Malik! Még egy pár ilyen kis beszélgetés,és már örökké tartó kapcsolatot fogunk ápolni. 
Mondtam neki,majd belebokszoltam a vállába.
-Ennek örülök,viszont az ütéseden,még van mit fejleszteni. Erősebben üss,és jobb lesz....
Mondta tanító jelleggel.
-Honnan tudsz ennyit a bokszról?
Kérdeztem.
-Tudod én bokszedző is vagyok.
Mondta.
-Ah,értem.
-Majd megmutatod.
Mondtam neki,majd megköszönésképpen a tanácsért,átöleltem.
Látszott rajta,hogy meglepte a dolog,mert először meghökkent egy kicsit,de nem sokára később visszaölelt.
A csengő hangos zaja zavart meg csak minket. Mikor felálltam,és próbáltam sietni be az órára,vissza húzta a kezem,picit nagyobb erővel,így kicsit elvesztettem az egyensúlyomat is,amiért bocsánatot kért,/bár hála megtartott/ majd folytatta.
-Remélem beszélünk még.
Mondta,majd újra megölelt.
-Biztosan.
Küldtem felé egy bíztató mosolyt,és el siettem órára. Mondanom sem kell,hogy egész nap ő járt a fejemben.