3. Rész

Hiiiii babycakes! c': Meghoztam az új fejezetet,hope you like it! Pipáljatok/komizzatok,ha gondoljátok :) Nekem az mindig jól esik!
PS : Azt sem bánnám,ha feliratkoznátok.:$ Igazán jól esne!
Ps2: Jó olvasást!:)

Reggel egyedül mentem az iskolába,mert Lex nem érezte jól magát. Féltem,de Hála Istennek,fényes nappal volt,és hozzám csapódtak még páran,így csapatosan mentünk be a suliba. Az iskola előtt egy ismeretlen,hatalmas fekete autó állt,ami biztos méregdrága lehetett. Picit autó mániás is vagyok,lány létemre,úgy mint a focival szemben is. Gondoltam,hogy az új tanáré lehetett.

***

Első óránk volt a testnevelés,így örültünk, (már  amennyire egy tanár miatt lehet),hogy mi láthassuk elsőnek,hogy milyen is az új tanár. Átöltöztünk,majd lementünk az öltözőből a tornaterembe. Egy jóképű,fiatal,izmos tanár állt szemben velünk,aki aranyosan mosolygott ránk. Mondanom sem kell,hogy a lányoknak egyből beindult a fantáziája az új tanárral szemben. Komolyan mondom,szó szerint csorgott a nyáluk utána! Jelenleg férfire rá sem tudok nézni,úgyhogy engem nem igazán hozott lázba  a dolog... A történtek után,azt sem csodálnám,ha 30 éves koromig senkim sem  lenne.Elmélkedésemből egy férfi hang rázott ki. 

-Sziasztok! A nevem Zayn Malik,és testnevelés tanár vagyok,és én fogom tanítani nektek az önvédelmet is. Gondolom hallottátok,hogy mi történt azzal a szegény lánnyal aznap este. Hát igen,ez az egyik ok amiért itt vagyok.

Ja,hogy szóval ő nem tudja még,hogy velem történt meg. Ez az! Hál' Istennek,az osztálytársaim sem firtatták tovább a dolgot.

-Szóval ismerkedés képpen,a mai óra felén futás lesz,a másik felén pedig meg fogjuk ismerni egymást. 

Mondta,majd ejtett egy széles mosolyt. Komolyan ez a pasi ennyire mosolygós? Biztos van nője,azért vigyorog ennyit. Gondolom,hogy mennyit fantáziálhat róla,miközben mi futkározunk,mint a hülyék. Na mindegy, a 'parancs' ,az parancs. 

*15 perc múlva *

-Jól van,elég lesz!

Mondta Malik. 

-És most... (szerk.megj. /Vett egy nagy levegőt.) Szeretném,ha bemutatkoznátok egyesével. 
Én már megtettem,most ti jöttök. 

Névsor szerint mentünk. Végig azon filóztam,hogy mit is mondhatnék magamról. 'Hey, Jade Ross vagyok,a szüleim tragikusan elhunytak,engem meg megerőszakoltak?! '
Rám került a sor. De itt történt egy kis változás. Mikor rám nézett mondta,hogy meséljek bőven magamról. 
Komolyan mondom,ez a vesémig lát? Nem tán' gondolatolvasó...?!

-Hát... 
Kezdtem bele.

-Jade Amelia Ross vagyok. 15 éves,és az egyik barátnőmnél élek,mivel a szüleim elhunytak.

Utolsó szavaimra  lehunytam a szemem,és lefelé néztem.
Mikor felnéztem a tanár sajnálkozó,összezavart tekintetét láttam meg. 
Hála,nem volt tapló,szóval nem is kérdezgettet többet. Ebben a témában,nem is nagyon lenne mit... 

Végett ért az óra,majd közölte velünk,hogy holnap elkezdődnek az önvédelmi órák is. Mielőtt kimentem volna a többiekkel a tornateremből,eléggé furáltam de rámvillantott egy 100 w-os mosolyt. Kedves gesztus volt tőle.

Szünetem volt,szóval lementem a  büfébe venni,valami édességet... Köztudott tény rólam az,hogy a csoki az én egyetlen és gyenge pontom. Zayn is ott volt,csak ő kávét vett. Megint rám mosolygott.
Milyen pozitív ember! Régen én is ilyen voltam,nagyon szórakozott ember voltam. Mindenen folyton csak nevettem,szinte mindig én adtam meg a hangulatot,az esetleges helyzetekben. De ez már a múlt. A csokin és a barátaimon kívül,nincs már más boldogságom...

Zayn még mindig a kávéjára várt,mikor én megvettem a csokit. VOLNA. 
-Hagyd csak,tekintsd ajándéknak!
Mondta Zayn,és már át is nyújtotta a pénzt a büfésnek.
Megszeppenve álltam a helyzettel szemben. Még soha ,senki sem volt velem ilyen udvarias...
-K-köszönöm...
Nyögtem  végre ki,nagy nehezen.
-Semmiség.
Mondta még mindig mosolyogva.
-Vagyis...
Kezdett bele,mikor már hátráltam volna elfele. Ó-ó... Itt érzem ,hogy baj lesz.
-Meghálálhatod valamivel... 
Nyalta meg a száját.
A szemeim látszólagosan kidülledtek. 
-Látnod kéne az arckifejezésed.
Mondta röhögve.
-Nyugi,nem arra értettem. 
Fejezte be. Ennek most komolyan az volt a célja,hogy halálra rémítsen? Mert ha igen,akkor büszke lehet magára,mert megtörtént...
-Huhh...
Fellélegeztem... Majd csodák-csodájára el kezdtem mosolyogni. Kb 1 hónapja nem mosolyogtam már,persze csak az erőltetett mosolyokon kívül. 
-Akkor miről lenne szó?
Kérdeztem,érdeklődő hangnemben.
-Beszélgessünk egy kicsit.