2. Rész

Hai :) Ma ez már a 2. rész,az előbb raktam fel az 1.-őt :) Örülnék néhány kominak,vagy ha pipálnátok! :) Thankies :) Zene : https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=Yu9V3Phfsf8


Miután felkeltem,és kellőképpen "kipihentem" magam,már amilyen szinten,ezek után lehet,a rendőröket vártam. Fogalmam sem volt,hogy-hogy fogok megbírkózni ezzel az egésszel,hogy teljesen egyedül kelljen mindent elmondanom,2 férfi rendőr előtt. Mielőtt megérkeztek,átvettem a kórházi pizsamát. Ki nem állhatom,amúgy sem szoktam soha abban aludni. Egy cicanaci és egy top bőven elég... Bár most inkább takargatnám magam... Az igazságot megvallva,nem merek bele nézni a tükörbe... Szégyellem magam leírhatatlanul... Pedig nem én vagyok a hibás,mert nem önszántamból erőszakoltattam meg magam,de akkor is... Egy nőnek,EZ,és csakis ez,a legnagyobb megaláztatás az életben... Kopogtattak az ajtón kívül ... Megérkeztek... 

-Üdvözlöm kisasszony,azért jöttünk,hogy vallomást tehessen a megerőszakolója ellen...

Köszöntek a felügyelők.

-Jól van?

Kérdezte az egyik,fiatalabb rendőr az ijedt arcom láttán. Így hallva a szavakat,még rosszabb...

J-jól,persze... E-essünk túl rajta...

Mondtam,egy nagy levegőt kifújva.

-Szóval,nem tudom,hogy mit tud ön erről,de a bántalmazóját sikeresen elkaptuk,egy járókelőnek köszönhetően,aki magára talált az utcán. Tulajdonképpen neki köszönheti az életét. Sajnos ő a vallomás után elment,de egy telefonszámot itt hagyott magának,ha gondolja,majd megköszönheti neki...
Mondta a rendőr,de most az idősebbik. Én csak egyetértően bólogattam... 

***

Miután lezajlott a feljelentés,távoztak a rendőrök. Hagytak itt telefonszámot,külön nekem,és külön a kórháznak  is... 

***


Napok múlva,már  is engedtek... Az igazságot megvallva,mivel nincs most hivatalos gyámom,addig az egyik barátnőmnél fogok lakni. Elképesztő,hogy mennyire bízhatok Lexá-ban... Mindig mellettem áll,bármi történjen is. Az nap este is,tőle jöttem hazafele... 


***

2 hét múlva,már suli képes voltam,így el is indultunk együtt... Utcára azóta is csak félve megyek egyedül... 

-Lex,szerinted ,mit fognak ehhez szólni az iskolában? Vajon megfognak vetni miatta?

Kérdeztem,szomorkás hangon... Az igazságot megvallva nagyon féltem,hogy el fognak ítélni ez miatt...

-Biztos,hogy nem! Mindenki melletted állt,és te is tudod,hogy mindenki üdvözletét küldte,az elmúlt hetekben,és még látogattak is téged! Nyugodj meg,nem lesz semmi baj.

 Mondta barátnőm,mosolyogva. Megöleltem,és folytattuk utunkat tovább.

***
 A tanárok nagyon megörültek,mikor megláttak,és mindenki  sajnálatát kinyílvánítva köszöntettek. Hála Istennek,senki sem bántott e-miatt... Sőt,még olyanok is oda jöttek,akikkel  eddig,hát nem éppen fényes kapcsolatot ápoltam. De már nem haragudtam rájuk,mert már nem éri meg. Az utolsó óra végén,a tanárok közölték velünk,hogy holnap jön egy új testnevelés tanár,aki ezen kívűl még önvédelmet fog nekünk tanítani,hogy a további ehhez hasonló problémákat,el  tudjuk kerülni... A tanár még nem fogja tudni,hogy ki volt az a tanítvány akit bántalmaztak,így majd nem fogom magam rosszul érezni az órákon... Annyira.... 
Már kíváncsian vártuk az új tanárt. Azt mondják,egy fiatal,magas és jóképű tanár jön,amit a lányok nem mondhatni,hogy sajnáltak... De én férfire biztos,hogy többet nem fogok tudni ránézni... Az biztos,hogy ilyen első alkalmat,senkinek nem kívánok,mint ami nekem volt...

xxBoxx