1. Rész

Sziasztok!:) Hát hol is kezdjem... Atya úr isten! Még csak a prológust raktam fel,és már van 4 rendszeres feliratkozóm,és kaptam 2 kommentet,és 3 tetsziket is! Köszönöm szépen,el sem tudnátok képzelni ,hogy mennyire sokat jelent ez nekem! Legfőképp azért,mert egy olyan blogger írt nekem önszántából kommentet,akire,mint író,nagyon is felnézek! Mikor megláttam,hogy írt,hát... Az fel ért egy kisebb infarktussal :) Szóval köszönöm,és itt is van az 1. rész! Jó olvasást!
Inspiráló zene,ami közben írtam :  https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=r08wfT8c8g4

Minden olyan gyorsan történt.... Napról-napra dől romba az életem. Szüleim autó balesetben elhunytak 1 hete. Jelenleg a fájdalmon kívül,más érzelmek nem találhatóak meg bennem. A  temetés utánni napon haza felé sietettem,az egyik barátnőmtől,mikor hallottam ,hogy valaki követ. Mindig is féltem,hogy valaki bántani fog,vagy elkap a sötét utcákon. Igen,mindig is volt egy kisebb "üldözési mániám " ,afelől,hogy félek  a középkorú férfiak társaságától is. Már akkor megéreztem a bajt... 

-Cica,egy ilyen csinos kis fiatal lánynak,mint te vagy,nem lenne szabad az utcán kóborolnia,a sötét utcákon.

Mondta egy 30-as kopasz férfi,gúnnyal a hangjában.
Nem válaszoltam rá,csak elkezdtem gyorsabban sétálni. 
Követett...

-Állj meg szívem,ne kelljen bántani téged.

Szavai hallatán ledermedten. Tudtam,hogy ebből jó már ki sem sülhet. Iszonyatosan féltem. 

-Mondtam ribanc,hogy állj meg!

Üvöltött  velem,az ismeretlen férfi.

Egyik pillanatról a másikra ,elkapta a kezemet,és magához rántott. Próbáltam kapálózni,de semmi esélyem sem volt. Alacsony és gyenge voltam. Esélyem sem volt. Lelkileg is összetörtem,a történtek után. Mindez rátetőzött ... Arra lettem figyelmes,hogy a sötét kocsija felé húz... Próbáltam megrúgni ott,ahol a nap nem süt,de reménytelen volt. Az ijedtségem rátetőzött arra.hogy azt csinálhat velem ,amit csak akar.  Hát megtette... Durva módon beráncigált a kocsijába,és magáévá tett. Nem bírtam mást csinálni,csak sírni... A fájdalom úrrá lett rajtam. A fizikai és a szellemi egyaránt. Mialatt megtörtént a dolog, többször is ütlegelt. Eszmélet vesztésig... Már nem emlékszem semmi többre,csak arra,hogy a kórházban ébredtem fel... 1 nővérke volt bent a szobámban,mikor kinyitottam a szememet.
-Oh,hát felkelt kisasszony?
Kérdezte mosolygó hangon az aranyos arcú,fiatal nővérke.
-Megyek,szólok is az  orvosnak,hogy felkelt.
Mondta,majd sietősen elment.

***

-Doktor úr,mi történt velem? Volt egy rettenetes álmom,ugye az nem volt igazi?

Kérdeztem,reménykedve a jó dolgokban.

-Sajnálom kisasszony,de attól tartok,hogy ez nem csupán,csak egy rossz álom volt...
Önt megerőszakolták,és súlyosan megsérült az ütések miatt...
Folytatta az orvos. 

-Akkor most ez azt jelenti,hogy... Hogy... Hogy e-engem megpocsékoltak?
Kérdeztem elcsukló hangon.

-Sajnálom kisasszony...
Mondta immáron másodjára a doktor.

Nem tudtam mást tenni,csak sírásban törtem ki. A doktor azt mondta,hogy ha már egy kicsit jobban leszek,és pihentem,bejönnek a rendőrök,felvenni a vallomásom. Nem tudtam mit tenni... Teljesen összetörtem... Összedőlt minden... A tiszta és rendes életem... A boldogságom... A családom... Egyszerűen minden... Mindent elvesztettem... Mindent...


xxBoxx