2013. október 6., vasárnap

12. Fejezet ~Ugye ezt nem gondoltad komolyan Malik? (Bántott. )

Sziasztok! Rettenetesen,és mélységesen sajnálom,hogy ennyi ideig nem jelentkeztem,és ebbe még nincs is belevonva az-az érzés,mint az,amikor szeretnék válaszolni nektek a kommentekre,de a google nem küldi el a válaszokat Ibinek:c És mindig olyan rosszul érzem magam e-miatt ,főleg azért,hogy félek,hogy egy nagyképű,öntelt libának fog tartani,miközben mindenkinek válaszolok,csak neki nem. Nem akarom,hogy bárki is haragudjon rám,főleg nem azok,akik ennyire sokat jelentenek nekem. Kárpótlásul,remélem a friss rész enyhít majd!:-) Köszönöm,és bocsánat a kis regényért! Jó olvasást! (L) Zene.:  Zene2:
" Because You hurt me. " "We lost it all,the love is gone... " "I hate you ,don't leave me,i feel like i can't breath!"


~Jade szemszöge :

Megütött. Zayn Malik megütött. A tanárom. A segítőm. A szerelmem... Bántott. Az érzés leírhatatlan... Magamhoz sem tudok térni. Egy könycsepp szaladt ki a szemeimből. Megütött. Megütött... Csak ennyi jár a fejemben... Nem bírom ezt már... Nem bírom tovább... 

-Csak ennyit tudsz? Megütni? Megütöttél... Csupán azért,mert elmondtam az igazságot?! Zayn soha nem hittem volna,hogy valaha bántani fogsz... 

Tört ki belőlem a hangos sírás. Zokogtam. 

-Jade... Én nem így akartam ezt az egészet. Sajnálom,kérlek bocsánat! 

Közeledni kezdett felém,megpróbált átölelni,de nem hagytam neki. Ezek után? Mit vár még?

-Ez undorító amit tettél. Zayn te megpofoztál? Az Istenért,azt várod,hogy a nyakadba boruljak? Zayn én szeretlek,tudod. De ezek után semmi sem lesz olyan,mint régen volt. Soha többet nem akarlak látni,Zayn !

-Jade... Te szeretsz? Szerelmes vagy belém?
 Úristen,kicsim kérlek bocsáss meg!

Szorosan magához ölelt. Hagytam magam. DE nem azért,mert megbocsátottam... Dehogy is. Ez csak egy búcsú csók volt. Az utolsó. Mindkettőnk élete kettesben,itt befejeződött. A sírás marta a torkomat,amit aztán ki is engedtem. Sírtam... Csak sírtam  Zayn vállán,míg ő nyugtatólag simogatta a hátam,és apró puszikat adott a fejemre. A világon mindennél jobban szeretem őt. 
Gondolatmenetem közben,az utolsó pillanataink közepette,Zayn megtörte a csendet. 

-Kérlek,engedd meg,hogy esélyem legyen javítani a dolgokon. Kérlek,engedd meg,hogy megmutassam mennyire bánom már ezt az egészet. Csak kérlek,adj még egy esélyt... !

-Nem tudom Zayn... Sajnálom. 

Mondtam,majd szó nélkül elindultam kifelé a házból. Hívtam egy taxit,és vissza se néztem. Még hallottam Zayn értetlen hangját a távolból,de próbáltam nem elgyengülni , a kétségbeesett fiú miatt,akit annyira szeretek. De ha jobban belegondolok,akkor mit vártam el ettől a kapcsolattól? Mit vártam el Zayntől? És mit vártam el magamtól egyáltalán? El sem hiszem,hogy ilyen naiv voltam.  Már hogy lehetett volna ebből egy komoly kapcsolat,és egy erős szerelem?!

10 nappal később...

Szerelem... A szerelem a kémián alapszik. Minden maga az összhang,és a közös szimpátiával kezdődik. Hogy valaki iránt többet kezdesz el érezni egyik percről a másikra,és többre-,és többre vágysz tőle. Hogy minden percben csak vele akarnál lenni. Na ez a szerelem. 

Az elmúlt 10 nap minden órájában találkoztam Zayn-nel. Rendszeresen hívott,és próbált meg velem szóba elenyedni az iskolában is. De én hagytam magam. Csak nem gondolhatta komolyan,hogy ezek után,még ezt olyan könnyen el fogom tudni felejteni? Hát akkor nagyot tévedett. Sohasem voltam az-az ember,aki olyan könnyen tud fátylat borítani a múltnak,főleg amióta volt az-az éjszaka. Pedig szeretnék,pl. most is ... Eddig minden nap hívott,kivéve a mai napot. Ma nem keresett... Nem érdeklem már... Valószínűleg lemondott rólam,mert megunta azt a nehezen kapható viselkedésemet. Igen,biztosan ez lehet az oka,hogy nem hívott. Ő már végleg befejezte velem. És ebben most,hogy így szakadt vége köztünk mindennek,mindketten hibásak voltunk...
Még ma nem ettem semmit,és szombat is van,így kimentem a konyhába készíteni valami ehetőt. Most nem otthon vagyok,hanem a családi panzió házunkban. Muszáj kicsit egyedül lennem. Betettem az előre elkészített pizzát a sütőbe,és öntöttem magamnak narancslét,majd hallottam,hogy csöngettek. Csöngettek? Senki sem tudja,hogy itt vagyok,akkor ki lehet az? Gondolkodtam,majd elindultam az ajtó felé. Kinyitottam,majd észbe kaptam,hogy Zayn van előttem,életnagyságban. 



xxBo xx 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése